McKenzie módszer

A módszer megalkotása Robin Anthony McKenzie (1931-2013) új zélandi fizioterapeuta nevéhez fűződik. A McKenzie módszer vagy MDT (mechanikai diagnózis és terápia) egy evidence based vizsgálati és kezelési módszer. Lehetővé teszi a betegek alcsoportba (poszturalis, derangement, diszfunkció, egyéb) történő besorolását, mechanikai fájdalmuk alapján. McKenzie szerint a diszfunkciós syndroma a szöveti szerkezetben sérült lágyszövetek mechanikai terhelése miatti fájdalmat, a poszturális syndroma a szövetek hosszan tartó túlterhelése miatti fájdalmat, míg a derangement syndroma az ízületi elmozdulás mechanikai akadályozottsága miatti fájdalmat jelzi. Ezen csoportokba történő besorolás lehető teszi a megfelelő kezelési terv kialakítását. Egyénre szabott speciális gyakorlatok segítségével, lehetővé válik, hogy idővel a betegek önmagukat kezeljék. Kutatások szerint a gerincfájdalom gyakran kiújulhat, progresszíven fokozódó súlyossággal. A beteg, aki megtanulta az önkezelés lehetőségét, képes rá, hogy enyhítse a tüneteket, mielőtt azok súlyossá válnának, vagyis a tünetek kezdetén megkezdjék önállóan a kezelésüket. A FizioKözpontban a terapeuta első alkalommal egy alapos betegvizsgálatot végez, mely során a fent említett alcsoportok valamelyikébe sorolja a pácienst, majd ezt követően egyénre szabott gyakorlatot/gyakorlatokat végeztet, melyet otthon is folytatni kell. Gerincproblémával küzdők 50-70%-a jól reagál a kezelésre. A fájdalmuk a gerinc vonala felé, centralizálódik, ezzel együtt a mozgásterjedelem is növekszik. Ez a jelenség derangement syndrománál lehetséges. A terapeuta feladata felismerni azokat a pácienseket, akiknél a mechanikai terápia nem alkalmas, és megfelelő szakemberhez küldje őket. A módszer lehetővé teszi a terapeutától való függő viszony elkerülését, éppen ezért a terapeuta csak minimálisan avatkozik be.

Vissza